victor, oris, hn. [vinco]

győző, belli, harczban; mellé tevén a tárgyat saj. esetben, meggyőző, legyőző, v. omnium gentium; gyakran melléknévileg (mellékletben) győzedelmes, v. exercitus. Innen átv. ért. A) animus v. divitiarum, mely a gazdagságot (gazdagság után való vágyat) nem engedi magán uralkodóvá lenni. B) v. propositi, ki czélját érte. C) mint sajátnév: Victor a) Jupiter és Hercules mellékneve; b) S. Aurelius Victor, római történelemiró.