vicis (saj. e. ), em, e (az egyesben más esetei nem fordulnak elő, a többesben ezek vannak meg vices és vicibus, saj. e. nincs ), nn.

1) váltakozás, rendes változás, annorum, diei noctisque. Innen küln. A) «sor»: suam quisque v., mindenik sorban, a mint a sor rá jön; suam v.; részéről; vicibus v. per vv., váltva, in vicem v. in vices (így is invicem) kölcsönösen, kölcsönben. B) viszonozás, viszontszolgálat, visszafizetés s több efféle, reddere (referre, exsolvere) vicem injuriae et officio, reddere vices meritis, kölcsönt kölcsönnel. C) (költ.) -szor, -szer: plus vice simplici, többször egyszernél. D) hely, szerep; cedere in vicem fidei, hitel helyébe állani, azaz: a hitelt pótolni; accedere ad v. alicuius, közel rokonság által jogilag elfoglalhatja más helyét; vestram v. unus, valaki helyettetek, meam v., helyettem, salis vice nitro utuntur, só helyett. Innen továbbá: vicem v. vice alicuius, igehatározólag képpen, módon: Sardanapali vicem in suo lectulo mori; oraculi vice, mint egy orákulum, vice pecorum obtruncari, barom módjára.

2) dolog, foglalkozás, megbízás, tiszt: sacra regiae vicis, áldozat, melyet a királynak kellett végezni; praestare vicem assuetam; vice alicuius fungi, valakinek dolgát végezni, képét viselni.

3) (költ. és újk.) sors változása, sors: indignari suam v.; convertere humanam v.; (költ.) nullas vitare vices Danaum, semmi veszedelmet a D. ellen folytatott harczban.