via, ae, nn. [némelyek szerint e helyett veha, ettől veho oly hely, melyen valamit szállítni lehet ; mások szerint ettől ire]

1) országút, út (csinált, vagy legalább is közönséges vert út, vesd ö. iter; azonban via gyakran iter); munire v., utat csinálni; decedere de via, dare alicui viam; in viam se dare, útra kelni, útra indulni, éppen így (azonban a veszély némi fogalmával) viae se committere; dare alicui viam per fundum suum, utat engedni valakinek. Közm. qui sibi semitam non sapiunt, alteri monstrant viam; magoknak ösvényt se tudnak találni és másoknak útat mutatnak, azaz másnak tanácsot osztogat nagy dologban és ő kicsinyben nem tudott mit tevő lenni; de via in semitam degredi, országútról ösvényre tévedni, elvétni a dolgot; tota via errare, merőben tévedni. Gyakran utazás, gyalog utazás: in via v. inter viam, utazás alatt, közben, languere de via; v. trium dierum. Innen sajátlanul A) nyilás, átjárás felállított tárgyak között, pl. csapatok, szinházban az ülés-sorok között. B) csatorna, cső az emberi testben stb. C) repedés, hasadék. D) sujtás ruhán.

2) rakott út a városban (a házsorok közti tér, vesd ö. vicus), utcza.

3) átv. ért. A) eljárás, út, mód, v. litigandi, belli; még út és mód valamit elérni, eszköz: v. pecuniae, pénzszerzés módja, leti, halálnem. B) bölcsészetben és szónoklatban, módszer, tanmód, v. optimarum artium. Innen különösen helyes út és mód, igehatározólag via, módszerüleg, meghatározott és helyes mód szerint, dicere. C) bemenetel, aperire v. potentiae, luxuriae.