vetustas, atis, nn. [vetus]

1) régiség, régi volta valaminek, és önállóan: hosszú időtartam, nagy idő, «az idő», mint mindent vénítő, régivé és avulttá tevő tényező stb.: c. familiae, mancipium vetustate antiquissimum; v. possessionis; habere v., sokáig tartani, éppen így ferre (perferre) v., sok időt érni, sokáig élni, in tanta v. rerum, ily régiségben vagy régiség mellett; aevi v., idő tartóssága. Innen A) (költ.) öregség, aggkor, tarda v. B) átv. ért. a) régi, tartós ismeretség v. barátság, conjuncti vetustate; b) tartós, sokáig tartó gyakorlat.

2) ókor, régi idő, exempla, vetustatis; superare v., a régi irókat felülmulni.

3) a késő utókor.