vetus, eris, mn. ff. veterrimus (kf. vetustior),

ó, régi, rég óta létező (vesd ö. antiquus), v. consuetudo, nobilitas; homo v. (gyakran t. veteres) vén ember (a mivel csak a kor van jelölve, mig senex a korral együtt járó gyöngeséget is jelenti). Küln. A) veteres fn. a) hn. a) elődök, ősök; b) régi irók; b) nn. sc. tabernae, régi pénzváltó boltok a piaczon. B) ellentétben a mostanival hajdani, ezelőtti: vv. cives; ellentétben a települőkkel, vv. tribuni. Innen fn. vetera, um, kn. (ellent. praesentia), a régi állapotok, az elmult idők, események, régi irományok, régi v. ősi szokások s több efféle. C) tapasztalt, v. et expertus, innen (Tac.) vetus operis, tapasztalt, jártas költes a munkában.