veto (ósdiasan : voto), tui, titum, 1.

1) tilt, nem enged meg, legatos discedere, castra muniri; (ritkán) v. ne id fiat, v. abeat; vetor abire, tiltva van v. nem szabad; illud vetamur, tiltva van v. nem szabad az nekünk; (költ.) v. majora, bella (nem javasol, ellenez), v. peccar (újk.) id genus hominum vetabitur in civitate nostra. átv. ért. akadályoz, visszatart, gátol: frigus, timor v. quid vetat quaerere, mi tiltja kérdeni? venti vetant kedvezőtlen; incerta oceani vetantur.

2) Igy küln. mint közjogi msz. a néptribunusról: ellene mond, tiltakozik; és éppen úgy más hatósági személy v. törvény tiltakozásáról, vagy az augurok és haruspexek ellenmondó v. tiltakozó nyilatkozatairól.