vestio, 4. [vestis]

1) sajátlag ruház, fölruház (átalán, vesd ö. amicio), aliquem veste; (költ.) lana v. te; vestitus, felöltözött, ruhában járó, bene vestitus, jól öltözött.

2) fölruház, födöz, körülvesz, földiszít, trabes aggere, parietes tabulis; montes vestiti silvis.

3) átv. ért. valamit valahogyan (küln. beszédben) befoglal; res oratione.