Vesta, ae, nn. [estia]

1) némely mondákban Gaea, Terra, Uranus neje.

2) rendesen Saturnus és Rhea leánya, Jupiter, Juno stb. testvére, a tüzhelynek s ezzel a háziasságnak és a tűzhelyen a tűznek istenasszonya; neve Ilia is, mivel tiszteletét Trojából hozta Aeneas Italiába. Innen (költ.) A) Vesta temploma. B) tűz. Innen Vestalis, e, mn. a) Vestához tartozó; küln. Vestalis, is, nn. Vesta papnéja: négyen voltak előbb, majd hatan, kik 30 évig voltak az istennő szolgálatában és főleg a legszigorúbb szűzességre voltak kötelezve; b) vestalist illető, oculi vv., szemérmes.