vescus, mn. [veesca?] (költ. és újk. )
1) cs. fogyasztó, emésztő, sal; papaver, a földet kiszívó; átv. ért. vescum vivere (ősk.), étvágy nélkül, csak ugy rágcsálva.
2) szenv. elfogyott, sovány, nem igen tápláló, salicum frondes, farra; átv. ért. (újk.) sovány, szűkös, gyenge, adhortationes.