vertex (vortex), icis, hn. [verto]

1) forgatag, rendesen vízben örvény, légben is forgószél, lángról s több efféléről: amnis torto vertice; átv. ért. v. amoris, officiorum.

2) az a része a főnek, hol a haj kör-alakban megoszlik, fejtető, búb, innen névk. fő.

3) átv. ért. valaminek felső része, tető, hegy, montis, arboris, átv. ért. valaminek legmagasb foka, vv. doloris.

4) sark, göncz az egen.