verno, 1. [ver]

k. (költ. és újk.) taraszt csinál, tavasszal ifjodik, megújul (zöldül, virágzik stb.): humus v., füvet, virágot hoz stb., anguis v., elveti a bőrét, avis, újból elkezd énekelni; átv. ért. sanguis v., ifju elevenséggel foly az erekben: malae vernant lanugine, az első pelyheszakáll kezd mutatkozni.