vereor, itus, álszenv. 2.

1) valamit tisztel, fél, tart tőle, tiszteletből fél (vesd ö. timeo, metuo): v. deos, patrem; így is (többnyire ősk.) v. alicuius, testimonii tui; v. reprehensionem.

2) átalán fél, periculum, bella Gallica; v. alicui, navibus, valaki iránt aggodalommal van, félti a hajókat; gyakran tárgyas mondattal, v. ne id fiat, hogy az történik, ut veniat, hogy nem jő el. Gyakran valamely állítást szelidítve, vereor ne turpe sit timere, azt hiszem rút volna félni, illud vereor ut tibi concedere possim, azt bajosan engedhetem meg neked. Innen függő kérdő mondattal aggodalommal vár, quid hoc sit, quorsum haec evasura sint.

3) hat. móddal átall, fél, nem mer, aliquid facere; egysz. veritum est eos summum bonum in voluptate ponere, szégyenlették, nem merték.