verecundia, ae, nn. [verecundus]

1) tárgy saj. esetével stb. (velünk született, természetes) tartózkodás valamitől: A) jótól tisztelet, tekintet, tisztelés, alicuius v. adversus aliquem. B) rosztól visszatartózkodás, szemérem, turpitudinis, szégyentől; imponere alicui verecundiam violandi consulem, eszközölni, hogy valaki tartózkodjék a consul megsértésétől; verecundia fuit; interpellandi Cajum, tartottak tőle hogy C.-t félbeszakitsák.

2) önállóan A) bátortalanság, szerénység, félénkség, in rogando. B) szemérmesség, erkölcsösség, becsületesség, pudor ac v.