verbum, i, kn.

1) szó (mint a beszéd alkatrésze, és jelentését tekintvén, vesd ö. vocabulum, vox), novum, simplex, durum; v. ipsum voluptatis, a «gyönyör» szó. Küln. A) verbum facere, szót szólni, mondani, rendesen tagadóval kapcsolatban (nullum, nunquam). B) verba facere (habere), beszélni, beszédet, előadást tartani, értekezni (szónokról, követről és a tanácsban valamely tárgyat előterjesztő hivatalnokról stb.), pro aliquo; közm. vv. facere mortuo (színk.), siketnek beszélni. C) ad verbum, szóról szóra, szó szerint, betü szerint, ediscere; fabulas Latinas ad v. de Graeco exprimere, éppen igy verbum verbo igy is e v., pro v.) reddere, szó szerint fordítni. D) verbi causa (gratia), például, példának okáért. E) verbo a) (ellentét scripto, literis) szóval. b) (ellentét re) a mint beszélik, szó után. c) (ellentét az okokkal való teljes taglalás stb.) egy szóval, negare, arguere. d) uno v., egy szóval, hogy egy szóval legyen mondva, röviden. F) (színk.) szó, nyilatkozat, illud v. mihi non placet. G) (színk.) mondás, példabeszéd; vetus est v. H) meis, tuis, alicujus verbis, az én, te, valaki nevében, részem- (-ed-, valaki részé-) ről, gratulari alicui, suavium alicui dare. I) verba (ellentét res) üres szó, külső szin: existimatio, dedecus, infamia vv. sunt; vv. dare alicui valakit rászedni, elámítani, megcsalni. K) (Pl.) tribus vv. te volo, csak egy pár szóm van veled, egy pár szót akarok veled szólani. L) quid verbis opus est v. quid multa verba (faciam) röviden! M) (színk.) bona vv. (felkiáltás olyantól, a ki egy másikat lecsendesitni, szenvedélyes és erős szavaktól eltartóztatni akar) csak lassan!

2) nyelvt. ige, igeszó.