2. verbero, 1. [verber]

1) üt, ver, megcsap, korbácsol, ostoroz, aliquem virgis, vineae grandine verberatae. Innen A) v. urbem tormentis, lövöldöz. B) (költ.) v. aethera alis repül; v. sidera unda, beföcskend, «csapdos». C) vox v. aures, éri, üti meg a fület.

2) átv. ért. a) szóval fenyít, gyaláz, ócsárol, megtámad: v. aliquem convicio, verbis. b) orator istos v., egészen lesujtja, meggyőzi.