verber, eris, kn. (rendesen t. )

1) elvontan, ütés, lökés, dőfés, taszítás, hajtás átalán, virgae, v. remorum, ventorum, dare vv. ponto (uszóról), a tengert karjaival verni. Küln. ostorvágás, korbácscsapás, ostorozás, coercere aliquem verberibus. Innen átv. ért. vv. patriae linguae, szemrehányások.

2) öszszerüen bot, ostor, vessző, korbács.

3) (költ.) szíj parittyán s több effélén.