ver, eris, kn. [ear, hr]

tavasz, kikelet; v. novum (költ.), tavasz kezdete, eleje; átv. ért. v. aetatis, ifjúság. Küln. v. sacrum a tavasz első zsengéjéből hozott áldozat, mikor veszélyes körülményekben a közelebbi tavasszal legelsőbben lett minden állatot az isteneknek áldozatul igértek (ver sacrum vovere). Jegyz. ft. előfordul, hihetőleg a nép nyelvéből véve, ez a forma is: primavera ver.