1. ventus, i, hn.

1) szél: v. secundus, adversus, kedvező, jó, nem kedvező, mostoha; v. corus, aquilo, septemtriones vv. Küln. közm. in vento et aqua scribere, ok nélkül, hasztalanul fáradni; verba in ventos dare, profundere verba ventis, szélnek (hasztalanul) beszélni; dare verba ventis, igéretét nem tartani meg; venti ferunt gaudia ejus, örömei meghiusulnak; ventis remis, minden erőből; ventis tradere aliquid valamit elfeledni, vento vivere, levegővel, azaz szükösen; innen A) átv. ért. «szél» a testben, puffadás; emittere ventos. B) névk. v. textilis, nagyon vékony szövet.

2) átv. ért. A) kedvező v. mostoha sors jelölésére: alios vidi ventos fenyegető veszélyt; venti ejus secundi sunt, szerencse fia; quicunque venti erunt, akár mint forduljanak a körülmények. B) beszéd, hír, részint kedvező, v. popularis népkegy (vesd ö. aura 1. B.), részint nem kedvező, rosz, projici vento. Küln. koszabeszéd, ingadozó kószahír, omnes rumorum et concionum venti. C) izgatottság, «vihar», excitare v. in aliquem.