venter, tris, hn. [enteron]

1) has; küln. mint a falánkság v. torkosság székelő helye, innen ventri obedire, operam dare torkosnak lenni. Innen névk. a) (ősk.) ventres, «hasak», azaz a hasnak élő, nagybélű emberek. b) (ősk.) venter Faliscus, disznófősajt.

2) átv. ért. A) öblösség, «has», öböl más tárgyakon, pl. lagenae. B) uterus: ventrem ferre, terhesnek lenni. Innen (költ.) még meg nem született magzat, v. tuus, fiad.