venia, ae, nn.

1) kegy, kedvezés, szívesség (öszszerüen, tetszés), készség: hanc v. extremam oro; veniam alicuius rei alicui dare, valakinek valamiben kedvezni, szivességet tenni, dabo tibi veniam huius diei, e napot elengedem neked, e napra szabadságot adok; hanc v. mihi detis ut patiamini, azt a kedvezést.

2) engedély, engedelem: des mihi hanc v. ut anteponam.

3) megbocsátás, bocsánat, engedelem; v. errati, impunitas et v.; küln. bona, venia v. bona cum v. audire stb., igy is cum v. legere stb., elnézéssel, elnéző itélettel; és bona venia alicujus (tua etc.) aliquid facere, dicere, valakinek (a te) engedelmével, a nélkül hogy ő (te) roszul venné.