vena, ae, nn.

1) véredény emberi és állati testben, vérér; részint mint az életerő székhelye, innen vv. cadentes (újk.) hanyatló életerő.

2) sajátlanul, ér (csík) növényben, kőben, fában s több effélében, küln. bányaér, telér, v. auri, innen aetas pejoris venae (az emberi nemről) vas kor; még forrás-ér; és átalában minden érszerü, csöves csatorna szerves testben, pl. a bőrlikacsok, a nedvedények növényekben, a húdcső és innen a férfi nemző tagja; (újk.) még kertet átszelő fasorról is.

3) átv. ért. A) valaminek belső mivolta jelölésére. B) szellemi tehetség, küln. költői ér v. erő, költői tehetség.