vanus, mn. kf. és ff.

1) üres (mindig becsmérlőleg, vesd ö. vacuus), léha, arista; v. magnitudo urbis, lakatlan, vanior acies hostium, ritkább.

2) átv. ért. A) haszontalan, eredménytelen, gyümölcstelen, meddő, tartalmatlan, semmit mondó, érvénytelen: vv. preces, ictus, tela; v. victoria (képzelt), v. spes, hiu, gaudium, alaptalan; v. testamentum, omen, ad vanum redigere, érvénytelenné tenni; non ex vano erat criminatio, nem alap nélkül. B) hamis, ál, hazug, hiu, léha, kérkedi, kalandos, állhatatlan: v. homo, ingenium, oratio, literae; v. et perfidiosus; barbarorum ingenia erant vv. et mutabilia; haud vana referre, valami igazat.