1. vallus, i, hn.

1) karó, czövek, czölöp, küln. erődítésre és elsánczolásra való czölöp: septem vv.

2) gyűnévileg A) czölöpök átalán, czölöpzet: erat adeo nudus tumulus et asperi soli, ut nec virgulta vallo caedendo nec, inveniri possent. B) czölöpökkel erősített sáncz, duplex v.

3) (költ.) v. pectinis, fog.