[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

valetudinarius, mn. [valetudo]

(ősk. és újk.) gyöngélkedő, beteges. Mint fn. valetudinarius, ii, hn. kornyadozó, beteges ember, «beteg»; küln. sokat betegeskedő, kórházban levő katona.