1. vagor, álszenv. 1. (ősk. még -go, 1. ) [vagus]

k. szertebarangol, csatangol, kószál, kóborol (szándékosan, nem akarván bizonyos tervet v. irányt követni, vesd ö. erro): v. in agris passim bestiarum more; v. tota Asia; a planétákról, stellae vv.; v. cum lembis circa Lesbum, czirkál. Innen átv. ért. fama v., terjed; v. errore, nem tudja, hova határozza magát, tétovázik; oratio stb. v. kicsapong (semmi határozott tárgy v. gondolat nem tartván össze a beszédet), még nincs illő mondatszerkezet v. hangzatosság által egybefoglalva; Nilus v., kiönt.