ut v. uti,
1) kérdőleg: ut vales? videte ut iste hoc correxerit. Igy felkiáltásban is: ut ille tum demissus erat!
2) visszahozólag, a mínt, a hogy, a miképpen, a mily, módon: A) átalán, perge ut instituisti. Küln. közbe eső mondatokban, mikor valamely mondásra, tekintélyre, bizonyságra s több effélére utal: homo demens, ut isti putant; haec civitas Rhenum, ut supra demonstravimus, tangit. B) hasonlításnál, gyakran ita, sic stb. felelvén meg neki: uti initium, sic finis est, ut ex nimia potentia principum oritur interitus principum, sic etc. Küln. a) mikor két fogalom egymás mellé van állítva a) mint egy jelentésű valamint ― úgy, úgy ― mint: ut cum Titanis, ita cum Gigantibus; b) ellentét fogalmával, úgy hogy az egyik a másikat megengedi, habár, mégis, haec omnia ut invitis ita non adversantibus patriciis transacta, ha szinte a patriciusok akaratja ellen történt, még se ellenezték; b) ff. és quisque előtt, ezekre meg ita v. sic következvén, mennél ― annál: ut quisque est vir optimus, ita difficillime alios esse improbos suspicatur; c) ut blandissime potest, a leghizelgőbben; amat ut qui maxime, igen hevesen szeret; ut plurimum, többnyire: domus celebratur ut quum maxime (sc. celebratur) leginkább; d) ut si etc., mintha stb. C) okot v. magyarázatot felhozva, mint, gyakran visszahozó névmással kapcsolatban: Fidenates ut qui coloni additi Romanis essent, latine sciebant (mint olyanok, a kik, mivel); Diogenes liberius, ut Cynicus, locutus est; horret onus ut parvo corpore majus; önálló mondattal is a mint t. i., a mint már: ajunt hominem, ut erat furiosus, respondisse etc. permulta collegit Chr., ut est in omni historia curiosus. Küln. mérték vagy viszony jelölésénél, melyhez mérni v. mely után megitélni kell valamit: multae, ut in homine Romano, literae in eo fuerunt, római létére sok olvasottsága volt; Clisthenes eloquentissimus, ut pro illis temporibus, fuit, az idő szerint, a mint akkorában valaki lehetett. D) példák felhozásakor, mint: eadem mente res dissimillimas comprehendimus, ut colorem, saporem, calorem. E) idő meghatározásakor, a) a mint, legott: ut huc venit; gyakran erősbé lesz primum által; b) a hogy, éppen a mint: ut numerabatur pecunia, venit frater.
1) szándékot jelölő mondatban, hogy, gyakran ezek felelvén meg neki ideo, idcirco stb.
2) következést jelölő mondatban, hogy, megelőző ita, sic, talis, tantus s több efféle után vagy a nélkül.
3) hatást vagy eredményt jelölő mondatban (oly kifejezés után, mely valami nemű befolyást jelöl a következőben mondottra): facis ut plebs rursus sevocanda videatur; non committam ut tibi insanire videar; dixit ut filius ad se veniret; suadeo ut abeas, peto ut id facias; metuo ut veniat, hogy nem jő el. Innen A) kihagyással (e helyett fac ut) legyen hogy, ha szinte: ut desint vires, tamen est laudanda voluntas. B) szenvedélyes kérdésekben és felkiáltásokban (mikor tulajdonképpen egy előle kihagyott mondatot pótol) te ut ulla res frangat (pótlando fierine potest stb.) hogy téged valami megtörjön? me ut ille etiam derideat, hogy ő még kigúnyoljon! C) kihagyással ohajtás kifejezésekor, bárcsak, hogy, ut te omnes di deaeque perduint.