2. usus, us, hn. [utor]

1) használat, haszonvétel, rei alicuius; u. privatus, u. publicus; habere aliquem in usu (újk.) valakit valami czélra használni; res est in usu, használatban van. Innen gyakorlás, virtutis, artis; habere aliquid in usu, valamit gyakorol; (költ.) natus in usum laetitiae, örömre, élvezetre. Innen küln. jogtud. msz. állandó, háborítatlan és félbeszakadatlan birás és haszonvétel, a mely római felfogás szerint valódi tulajdonjogot alapított meg, ha bizonyos ideig tartott: így a) egy nővel való évig tartó állandó együttélés, a mely a két fél közti törvényes házasság kötésének egyik módja volt; b) l. usucapio; usus et auctoritas; c) l. usus fructus.

2) gyakorlat, tapasztalat: u. rerum nauticarum, tengerészetben, habere u. in castris; usus est magister optimus; communis u., szokás. Innen usu venit megtörténik, megesik, előadja magát: quid homini potest turpius u. venire! mihi u. venturum non arbitratur ut etc. Elválasztva is: non venit idem usu mihi quod tibi.

3) használhatóság, hasznavehetőség, haszon, előny: afferre magnos usus ad navigia facienda; küln. usui vagy ex usu est, hasznos; esse alicui magno usui, valakinek nagy hasznot tenni, nagy hasznára lenni.

4) szükség, szükségesség: expetuntur divitiae ad usus vitae necessarios; quae belli usus poscunt; supplere u. provinciae; usus venit, szükséggé válik, így is u. venit re aliqua, szükségessé lesz. Igy küln. (többnyire ősk.) usus est (opus est) szükséges: navibus ei u. erat, hajókra volt szüksége, u. est dicto, beszélni kell; *(Pl.) u. est hominem astutum, ravasz emberre van szükség.

5) társas együttlét emberekkel, társas viszony, társalgós, domesticus u., familiaris u.; in tanto nostro u. Igy még, trágár értelemben (költ.) ágyasság.