usura, ae, nn. [utor]

1) valaminek haszonvétele, egy bizonyos ideig, használat, haszonvétel: u. huius loci; natura dedit u. huius vitae, nulla praestituta die; u. unius horae, longi temporis, határidő, szabott idő. Küln. kölcsönzött tőkének haszonvétele: juvare aliquem usura.

2) kamat kölcsönzött tőke után (vesd ö. fenus): accipere, pendere u.; perscribere u., kötelezvényre és kamatra pénzt kölcsönözni; multiplicare u., kamatot kamatra számítni; átv. ért. terra nec unquam sine usura reddit, kamat, nyeremény, haszon nélkül.