urbanus, mn. kf. és ff. [urbs]

1) városi, városban lakó vagy élő, városhoz tartozó: opes, artes, vita; competitores uu.; u. tribus, praetor, praedium (l. e szókat); u. administratio reipublicae, városbeli kormányzás.

2) ellentét rusticus, A) jó értelemben, finom, mivelt, izléses, homo; küln. beszédről, a) finom, válogatott, genus dicendi; oratio; recinit urbanius quiddam; b) elmés, szellemdus, lepidus et u., innen fn. urbanus, i, hn. elménczkedő, élczelő. B) rosz értelemben bátorság sőt szemtelenség jelőlésére (minthogy a városiak nem oly félénkek és bátortalanok mint a falusiak), frons u.