1. ungula, ae, nn. [unguis]
1) pata, lóköröm, equi (költ.) még karom, mancs; (költ.) ló, u. rapit currum. Innen átv. ért. a) omnibus uu., egész erővel; b) (színk.) injicere ungulas rei alicui, ellopni valamit.
2) átv. ért. ||a) egy kinzó eszköz, tán vaskarom; b) egy növény, herba, quae Gallice calliomarcus, Latine equi ungula vocatur, tán manti lapu.