†tyrannus, i, hn. [= turannos]

1) sajátlag ki valamely eredetileg szabad országban a nép akaratja ellenére az uralkodást bitorolja, kényúr, zsarnok, bitorló (a hatalom gyakorlásában semmi kegyetlenséget se jelölvén): t. ejus civitatis; clemens t. (ellentét rex importunus).

2) átvive (költ.) parancsoló, ur, uralkodó átalán, Neptunus t. maris; így Aeneasról, Laomedonról s másokról.