tumeo, ui, ― 2. k.

1) feldagad, dagadva van, duzzad: serpens t. veneno; freta tt.; germina tt.

2) átv. ért. fölbuzgó, fölpezsgő, -lobbanó indulat jelölésére: A) haragtól stb. fölforr, tűzbe jő, «ég», animus tumens; t. ira, amore laudis. B) kevélységtől stb. felfuvalkodik, pöffeszkedik, fölfújja magát, t. inani superbia. C) nyugtalanságtól, újításvágytól stb. forr, forrásban, mozgásban, nyugtalanságban van: Gallia t., G.-ban forrongás van; negotia tt., kitörés fenyeget. D) beszédről v. szónokról, dagályos (vagyok stb.).