tribunus, i, hn. [tribus]

A) eredetileg a három régi tribus valamelyikének előljárója, l. tribus. B) később Rómában többféle tribunusok voltak.

1) tt. plebeji, plebejusi tisztviselők, kezdetben 2 v. 5, utoljára 10, egy elsőben csak a plebejusi osztály védelmére felállítva, állami közügyekben csak tiltakozási joguk (veto) volt, majd a democratia elhatalmasodásával nagy befolyást nyertek, a mellyel gyakran vissza is éltek.

2) tt. militum consulari potestate, consuli hatalommal felruházott tisztviselők, kik Kr. e. 444―367-ig a, plebejusi és patriciusi osztályból vegyesen választva, időnként kormányozták az államot a consulok helyett.

3) tt. militum (militares), felsőbb katonatisztek, ezredesek, minden legioban hat, kiket részint a vezérek, részint a nép választott a comitiumokan (vesd ö. Ruiuli). A császár korban ezek közül a legio első cohorsának tribunusa tribunus cohortis czím alatt fordul elő, és a későbbi iróknál említett tribunus minor tán azonos vele.

4) tt. aerarii, tárnokok, pénztárnokok, számvevő és számadó tisztek, a kik a quoestor felügyelete alatt az állami pénztárból mindenféle fizetéseket eszközöltek, küln. a katonáknak zsoldot osztogattak.

5) t. Celerum, a római lovasság vezérei a régebbi időben (l. Celeres). Mindezen tt.-ra nézve l. a többit római régiségekről szóló kézi könyvekben.