†Attalus. i, hn. [= ’Attalos]

görög tulajdonnév:

1) a macedoniai Filippel összekelt Cleopatrának nagybátya, Nagy Sándor ellensége.

2) Nagy Sándor tábornoka.

3) az ily neven levő pergamusi három király között 3-dik. Att. volt a legnevezetesebb, ez ugyanis birodalmát és kincseit a rómaiaknak hagyta. Innen: A) Attalicus, mn.; még pergamusi átalában v. nagyon fényes és gazdag, conditiones, akkora vagyon, mint Attalusé, küln. vestes, peripetasmata vagy fn. Attalica, orum, kn. aranyfonallal átszőtt szövetek, a melyeknek szövését állítólag éppen Attalus találta fel. B) Attalis, idis, nn. [= ’Attalis] egy A. királyról nevezett polgárosztály Athenében.