transitus, us, hn. [transeo]

1) átmenés, A) elvontan áthágás, fossae, Alpium; t. impeditus erat flumine. Innen átv. ért. átlépés más párthoz, egy korból más korba, beszédben egy tárgyról másra áttérés, átmenet szinben s több effélében. B) átköltözés, áttelepedés. C) összerüen átjáróhely, átjárás, insidere transitus.

2) (újk.) mellett elmenés; küln. in t. mellett elmenve, felületesen, könnyedén, aliquid attingere; in transitu, csak mellette elmenve, éppen arra járva.