1. tranquillus, mn. kf. és ff.

nyugodt, higgadt, csendes (ellentétben izgatottsággal és szenvedélyes állapottal, vesd ö. quietus): A) a tengerről és elemekről, t. mare, coelum; serenitas t. Igy fn. um, i, kn. csendes idő, tranquillo v. in t., jó időben. B) lélekről, animus t.; facere aliquem ex irato tranquillum, literae tt., nyugodtan irt; fn. um, i, kn. kedély nyugodtsága, aut t. aut procellae in militibus sunt. C) külső küln. politikai viszonyokról. Küln. fn. um, i, kn. békés állapot, béke és bátorság: rempublicam in tranquillum redigere; ex t., nyugodalom v. csendesség után; tranquillo aliquid peragere, békességben, perpatvar nélkül.