1. totus, mn.

egész (jelöl eredeti egészet, mi csak az után rendkivüli módon szakadt részekre, vesd ö. omnis, universus): t. urbs, navis, respublica, equitatus; t. mens, vox; igehatározóilag ex toto v. in totum, egészen, teljesen; totum se alicui tradere (totus mihi est deditus), valakinek egészen hódolni, odaadni magát, totum esse alicuius, teljesen vagy egészen valaki hivének lenni. Többesben álló szók és gyűnevek előtt gyakran ezzel fordítandó: összes, minden: tt. copiae, totis viribus, minden erőből.