1. torus, i, hn.

minden a mi csomót v. göcsöt csinálva feldagad:

1) tekercs, gúzs, mellyel fát kötnek.

2) csomó, csokor, bokor, szalagon, kötőn, koszorun stb.

3) kiálló húsos rész ember v. állat testén, izom: tt. lacertorum, pectoris. Innen átv. ért. a) ág v. növényszár vastagsága, vastag része; b) ér duzzadása; ||c) könyök; d) épít. msz. félhenger alakra kidomborodó párkány az oszlopon.

4) dagadólag emelkedő párnázott fekhely, vánkos, párna, ágyon v. pamlagon, kereveten: premere t., fekünni, sternere t. Innen átv. ért. A) pamlag, kerevet, nyugágy. B) ágy, fekhely, és innen (költ.) a) nőszágy, házasság, szerelem, socia tori, feleség; primi tt., első házasság, illiciti tt., tiltott szerelem; b) (újk.) ágyas, kedves. C) nyujtoztató pad, gyászpad. D) (költ.) t. ripae, emelkedés a parton; t. pulvinorum, az ágyások, párkányzata.