torrens, tis, [r. torreo]
sajátl. égő, hő, hevült, miles t. sole; flammae tt. ||kf. is: Sirius torrentior; innen átv. ért.
1) mn. kf. és ff. (költ. és újk.) folyóról, sebesen folyó, ragadó, rohanó, fluvius, cursus amnium; átv. ért. t. oratio, copia verborum.
2) fn. ns, tis, hn. rohanó hegyi folyam, sebes patak, záporpatak v. inkább esőpatak (mely száraz időben kiszárad, de eső után tetemes nagyságra nő és ragadó sebessé válik), rapidus montano flumine torrens; átv. ért. t. verborum, szóár, szóhalom.