torpeo, ui, ― 2. k.
1) meredt, megmerevedett, érzéketlen, zsibbadt (vagyok stb.): t. gelu, hideg miatt, nervi tt. rigore; torpet simillimus saxo; (költ.) palatum t., nincs ize.
2) szellemileg merevül, bódult, kábult (vagyok stb.), megakad, eláll (álmélkodásban, bámulásban, félelemben stb., vagy tétlenség következtében): t. metu; timeo, totus torpeo; vox spiritusque torpebat; quid torpentes subito obstipuistis? t. tabella, a bámulás miatt mintegy kővé válva áll előtte; consilia tua tt., nem tudsz tanácsolni, mihez fogni.