†topicus, mn. [topikos]

||1) helyet illető, helyi, historia.

2) az u. n. közhelyeket (közkézen forgó és igaznak vallott mondásokat) illető; fn. a) topice, es, nn. [topikh] a közhelyek kiszemelésének, kitalálásának és szónokilag felhasználásának és érvényesítésének mestersége; b) topica, orum, kn. [topika] «közhelyek gyüjteménye», Aristoteles egy művének czime, a melynek mintájára Cicero is irt egy hasunczimü művet.