togatus, mn. [toga]

togába öltözött: gens t. a rómaiak; fabula (comoedia) t., vigjáték, melyben a személyek alsóbb osztálybeli rómaiak voltak, néha átalán vigjáték, melyben római személyek fordultak elő (vesd ö. palliata, praetexta). Küln. A) minthogy a toga békeviselet volt, néha togatus olyan, ki békében él, hivatalt stb. visel: ei togato supplicatio decreta est; qui togati reipublicae praefuerunt (ellentétben evvel imperatores). Küln. ügyvéd, törvénytudó, quamvis inter togatos facile justeque agebat. B) kéjhölgy (l. toga B.). C) védencz, szegény polgár. D) gyűnévileg: egy polgári hivatal tiszti személyzete.