toga, ae, nn. [tego]

1) (ősk.) átalán mez, ruha, ruhadarab; küln.

2) toga, a rómaiak nemzeti felsőöltönye, egy félköralaku darab szövet, mely a vállra vetve egészen a földig lefolyt, a római polgár ebben jelent meg minden közhelyen, de csak béke idején v. békés ügyekben járva viselték, ezért jelöli majd a római nemzetiséget (oblitus togae), majd a békét és békés foglalatosságot (cedant arma togae). Küln. t. praetexta (l. e czikket); t. pura, szegély nélkül való virilis, a rendes t.; t. candida, l. candidatus, sordida, gyászoló vagy bevádlott viselete. Névk. A) béke (lásd fennebb). B) kéjhölgy, szabad személy (mivel ezek a nekik megtiltott stola helyett néha togát viseltek). ||C) polgári hivatal v. hatóság, decretum togae, a senatuse; küln. jelöli az ügyvédi állást és foglalkozást.