titubo, 1. k.

1) inog, tántorog, nem áll szilárdan (lábakról, küln. mint a részeg, vesd ö. vacillo).

2) átv. ért. A) beszédben akadoz, dadog, akadoz, verbo. B) ingadoz, haboz, tétováz, nem tud magának tanácsot adni. C) ide-oda mozog, lebeg, paulum t. acies, összefoly valami a szemem előtt, «káprázik». D) botlik, eltántorodik, megakad, hibáz, aliquid, valamiben.