†Titan, anis (néha latinosan Titanus, i ), hn. [= Titan]

1) rendesen t. Titanes (v. -ni), a régibb isteni nemzedék, Uranus és Goea fiai (számszerint 6, u. m. Okeanos, Koios, Krios, Hyperion, Japetus és a legifjabbik Kronos). Ezek előbb atyjokat letaszítván a trónról, helyette uralkodtak az égben: későbben Kronos a Tartarusba vetette őket, a hol Zeus is bezárva tartotta, miután Kronost megbuktatta.

2) e. valamely Titantól származó isteni lény, jelesen: A) Sol, napisten, Hyperion fia. B) Prometheus, Japetus fia.

3) (Pl.) köznév. öreg. Innen a) aniacus, mn. (költ.) b) anis, idis, nn. mn. és fn. valamelyik Titan leánya v. nőmaradéka, a) = Circe, Sol leánya; b) = Latona, Koios leánya; g) = Thetys, a Titanok nővére. c) anius, mn.; innen fn. a, ae, nn. a) = Circe; b) = Latona v. Diana (l. fennebb); g) = Pyrrha, Japetus nőunokája.