tinnio, 4. k.

1) cseng, csenget, csendít.

2) átv. ért. A) azokról, a kik erősen és élesen harsogtatják hangjokat, hangosan kiált, énekel, madárról «csicsereg, csiripel»: nimium jam tinnis, már eleget lármáztál fülembe, tele lármáztad a fülemet, t. aliquid sufferti, valami teljesen hangzót énekel. B) (tsz.) pénzt csörget azaz fizet: jamdiu exspecto, ecquid D. tinniat, vajjon D. fizet-e (pengő v. érczpénzzel).