atqui, ellenző ksz.

1) beszélgetésben és vitatkozásban határozott ellenvetést vagy kifogást vezet be, pedig, pedig mégis, pedig éppen, mindazonáltal; N. nunquam auferes hinc aurum. C. atqui ultro jam dabis; A. non sum apud me. G. atqui opus est nunc cum maxime, ut sis Antipho; Ego vera istos ne foro quidem dignos putarim. Atqui non defuit illis inquit Crassus, eloquentia.

2) folytonos beszédben A) megelőző nyilatkozathoz egy vele szoros kapcsolatban nem is álló olyat csatol, a mely mérsékli, és a gondolatnak más irányt ád; pedig, és mégis; qua pulchritudine urbem oppressum tenuit! Atqui de hoc homine accepimus, summam fuisse ejus temperantiam; illud non adscribis: et tibi gratias egit. Atqui certe ille agere debuit. B) néha az előzményt megerősítő gondolatot vezet be, mégis, már, minden esetre; atqui si ullum est tempus jure hominis necandi; atqui sic a summis hominibus accepimus. C) mikor az előzmény állításához korlátozó ellentétet csatol, már pedig; rem, inquis, difficilem et inexplicabilem. Atqui explicanda est; modum statuarum haberi nullum placet? atqui habeatur necesse est. Küln. következtetésben vezeti így be az altételt: quodsi virtutes sunt pares, paria etiam vitia esse necesse est; a. pares esse virtutes facile perspicitur, ergo etc.