timor, oris, hn. [timeo]

1) félelem (mint ideiglenes állapot, vesd ö. timiditas), aggodalom, mali, valami bajtól; esse in t., félelemben lenni.

2) (költ.) A) szent szemérem, tisztelet. B) a mi félelmet okoz, rém; timor fuisti ei. C) gyengéd féltés tárgya.

3) személyesítve: Timor, az Aether és föld fia.