tibia, ae, nn.

1) lábszár; küln. a lábszár mellső, nagyobbik csontja (ellent. sura); frangere t.

2) egyenes síp, fuvola (egy csőből való és eleintén csontból; vesd ö. fistula); tibia canere, fuvolázni, azonban még tibia canit, szól a fuvola; közm. apertis tibiis fenhangon. Küln. t. dextra és sinistra, tán fen- és alhangu; tt. pares, ha két dextra v. két sinistra fuvolán játszottak, impares, ha az egyik dextra, a másik sinistra volt.

3) orvosoknál, az allövet-fecskendő elején levő vékony cső.