1. thymele, es, v. latinosan thymela, ae, nn. [qumelh]
az athenéi szinházban az orchestra közepén lépcsőzetesen emelkedő oltárszerü állvány, a melyre a tánczkar vezetője állott, hogy onnan igazgassa a tánczolók mozdulatait; ezért későbben átalán szinház, szinjáték. Innen thymelicus, mn.
1) a thymele-hez, a kartánczhoz tartozó, és fn. thymelici, orum, hn. a kartánczosok (ellent. scenici, a tulajdonképpen szereplő színészek).
2) utóbb = scenicus, színházi, színi; fn. thymelicus, i, hn, és lica, ae, nn. színész, színésznő.
3) thymelicos (pes), ez a versláb ― È È È.